Az ember szelleme összetett.

A vágyak sugallják a terveket, amelyeket az egó űz a magaslatok felé, a lélek az öröklét biztonságára vágyik.
Szellem és lélek vagy harmóniában él egymással, vagy egyik leigázza a másikat. Amennyiben békesség honol közöttük, ennek látható jele van: tested egészséges. A szellem uralkodik az anyag felett, így előbb a finomabb energiák összhangjára kell törekedni. Ezért az egészség megromlását sem lehet tüneti kezeléssel gyógyítani, ahhoz szükség van az egész átláthatóságára is. Megfoghatatlan, szemmel nem látható mechanizmusok összessége produkálja a megfogható, szemmel látható fizikai formákat.
A tudósok megismerték, hogy az anyag nem más, mint energia-sűrűsödés. Tehát tested is energia. Ami viszont energia, az éteri szinten is létezik.
Ami éteri, az örök. Adj hálát, hogy öröklétben létezel. Lehet ugyan, hogy most csak egy kis szeletkéjét fogod fel létezésednek, de egyszer össze fog állni a kép. Bármit teszel is, egyszer, megérkezel. Sok nehézségen és sok boldog élményen keresztül jutottál idáig. Egyre tudatosabb leszel, nehézségeid enyhülni fognak, dereng a hajnal a látóhatárod szélén. Nemsokára a fényre kerülsz.
A világ is nagy változás előtt áll: az emberiség újjászületik. Mentális síkra terelődik a tudat fejlődése. Amit Te érzékelsz: szinte minden a mélyponthoz közelít. De ne feledd, minden nagy változást káosz előz meg.
A zűrzavarnak, pedig látható előjeleit, már most is láthatod, ha nyitott elmével olvasod a híreket. Ha átfogó képet kapsz a világról, nyugodtan felteheted a kérdést, merre tovább? Bár a modern civilizáció tudományos vívmányainak köszönhetően, ’’ kitágult a világ’’ az ember lelki világa beszűkült, kapcsolatai ugyanolyan sekélyessé váltak, mint a médiákból ömlő szenny áradat. Emiatt az emberi kapcsolatok felszínessé váltak, már nem tudják az emberek megérinteni a másik lelkét. Egyre több betegség lepi el az emberiség pszichéjét, és ezáltal, a testét. Érdekes lenne utána nézni vajon mennyivel növekedtek az egészségügyi kiadások, a lelki egészségromlások viszonylatában.
Emberek halnak éhen a világ egy jelentős részén, még ma is vallási terror alatt tartanak milliókat, amíg a világ másik része gazdagszik.
Hogyan, merre tovább? Meddig fogják tűrni a világ’’ elmaradott’’ részén, a fejlet országok nagyképűségét? Meddig lehet a természet egyensúlyát a hatalom kedvéért felborítani a környezetszennyezéssel? Mikor fog lesújtani a természet világméretű katasztrófákkal, ismeretlen betegségekkel?
A katasztrófa más a küszöbünkön áll.
Ebben a világban, és a másikban is minden dualista alapokon működik, vagyis a kettősség egyensúlyától függ létezése, harmóniája. A társadalmunkban is ugyan ez érvényesül, hisz tagjai nőkből és férfiakból állnak, melyek a másik nem ellentétei mind fizikailag, mind szellemileg. Mivel modern civilizációnkban az egyenlőségre törekedtünk, ezért a két oldal egyre inkább közeledik egymáshoz. A férfiak elnőiesednek, a nők elférfiasodnak. Ennek következménye, hogy a táradalomban betöltött szerepek felborulnak, és a jól bevált harmónia, egyensúly felbomlott. Többek közt ez az oka annak, hogy az emberek nem találják az életben a helyüket, elveszetnek érzik magukat. A statisztikák is mutatják, hogyan nő a pszichés és mentális betegségek száma, a depresszió.
A világ a katarzis a káosz felé halad.
A káoszból pedig új élet születik. Ne higgy a szemednek. A megtévesztő képek mögött ott dereng az új élet.
Ebben a könyvben a félelmek legyőzéséről is beszélünk, azért, hogy utat engedjünk a szeretetnek. Nem véletlen egybeesés ez. Az emberiségen eluralkodott a félelem, az elveszettség, a hiábavalóság érzése, mert elhatárolta magát a szeretettől, és mert hagyta, hogy az anyagias világ fontosabb legyen, mint az érzelem. Nem tart ez így sokáig. Minden egyes ember, aki legyőzi magában a félelmeit, ráhangolódik a szeretet hullámhosszára, amelyen előbb-utóbb mindenki egymásra talál. Ennek az egybeolvadásnak a hatalmas energiájával jön létre majd a lelkileg újjászülető emberiség.
Ahogy az embert az életének alakulása során többször éri fájdalom, - úgy ahogy az alélt, kába embert is megrázzuk,
hogy magához térjen, ugyan úgy érik az emberiséget globális megrázkódtatások, hogy felébredjen a pénz kábulatából, míg végre egyszer kialakul majd egy új élet, mely félelemtől mentes lesz.
Minden egyén szeretetben él majd, mert előző döntésével életeleméül azt választotta. A hatalmas energia magával emeli azokat is, akik nem azonosulnak a szeretet ideájával, eleinte nem is érzik jól magukat.
Az új életre az átlátszóság lesz majd jellemző, vagyis nem lesz értelme a hazugságnak, az intuíció (a megérzőképesség) mindenkinek adottsága lesz, rögtön kiderül majd a félrevezetés.
A változást a félelemnélküli élet utáni vágy, és az abból való magány, a szeretetért való sóvárgás idézi elő. A félelem valójában elkendőzi valódi önmagad, hiszen az előítéletek, szokások, aggodalmak anyagából varrt sokfajta hímes jelmez alatt cselekszel. Csak a rettegés a magánytól, adhatja rád a hiúság, öndicséret, féltékenység, bizalmatlanság, irigység, káröröm, tolakodás, nyüzsgés, harsogás, harácsolás, hazugság, önvédelem, támadó hozzáállás, büszkeség jelmezét.
A jelmez alatt mindig más nevében cselekszel, mássá teremted magad, mint aki valójában vagy. Egyébként jelmezt már így is mindenfélét hordasz, attól függően kinek játszol. Ha félsz a háborútól, éhezéstől, nincstelenségtől, akkor háborút, éhezést, szegénységet teremtesz. Nézz körül a médiákban, és láthatod, mire vágyik ma a megtévesztő jelmez alá bújt emberiség.
Amitől napjainkban tart a világ, az közel kerül hozzá.
’’ Meddig hagyod még az emberiséget saját pusztulása felé rohanni?
-kérdeztem-
Saját pusztulás? Talán ha egy osztályban csak kevesen kapják meg az érettségi bizonyítványt, akkor mindenki osztályt ismétel? Akinek nem sikerült, az is kap még egy esélyt, egy másik életben. Az iskola mindenképp tovább működik majd, ha kevesebb tanulóval is. Csak az emberiség létezése a fontos, legfeljebb osztály ismétel, ahogyan már annyiszor történelme során.
- válaszolta – ’’
Amikor vállalod az életed felelősségét, nem függsz senkitől és semmitől.
Szabadságtudat erősíti a céljaidba vetett hitet. Maga ez a hit pedig átemel a félelmeken. Csakis félelmek nélkül tud érvényesülni valódi önmagad. Cselekedeteiddel azt a szintet tudod igazolni, amelyen pillanatnyilag állsz, aki éppen most vagy. A következő pillanat újabb bizonyítéka lesz önmagadnak, a személyiséged fejlődésének. Minden új tudásodnak, bölcsességednek megfelelően újrateremted önmagad. Ez az önmegvalósítás, más szavakkal: az élet értelme és feladata. Vállald és ismerd meg tudatosan önmagad. Így kirekeszted szokásaidból mindazokat a tulajdonságokat, tudattalan beidegződéseket, amelyek valójában nem is részei személyiségednek, csak rádrakodtak a múltadból.
Csak így lehetsz független és szabad.
A félelem megváltása - megismerése, megtapasztalása - univerzális ügy.
A Szeretet élteti az univerzumot, és benne minden alkotó elemét. Az ember összekötő láncszem az Ég és a Föld között. Rajta keresztül áramlik az univerzumot éltető és tápláló erő, a Szeretet.
Mindenki annyi szeretettel rendelkezik, amennyit képes felfogni. Annyit képes felfogni, amennyit tovább is tud adni. A félelem megakadályozza a továbbadást, így a Szeretet áramlatát is. A Szeretet éltető ereje nélkül a lények beszűkülnek, elsorvadnak, mint ahogy tapasztalhatod mai társadalmunkban. Saját félelmeink eloszlatása az emberiség fejlődésének felelősségvállalása is egyben.
Minden szeretetteljes gondolat, szó, tett: Igazság. Minden egyéb: segélykiáltás a szeretetért, melyért mindannyian sóvárgunk, melyet a Mindenhatóhoz való visszatérés motivál. Amilyen mértékben fokozódik vagy oszlik szét az emberiség félelme, olyan mértékben erősödik vagy halkul el a segélykiáltás, és annak megfelelően szorul háttérbe vagy jut érvényre a Szeretet - az Igazság - a Földön.
Saját félelmeid leküzdése a Szeretet ügyének felelősségvállalásával egyenlő.
Amikor felcsillan benned a remény, hogy sorsodat jobbá formálhatod, akkor a tudatosság küszöbén állsz, és már nem tudsz egy lépést sem hátrafelé megtenni. Ahogy a küszöböt átléped, életed más szakaszba ér. Tudatosan nem lehet félni. A tudatosság fény, amely eloszlatja a sötétséget. Amikor tudod, mit teszel, vállalod az életet.
A szeretetből indultál el, bejárt útjaid után tudatos döntéseddel hagyod majd, hogy ismét a szeretet öleljen át. Ekkor beköltözik hozzád a megelégedés: békességet, harmóniát, nyugalmat hozva. Fogadd teljes elismerésemet, ha már itt tartasz. Fogadd nagyrabecsülésemet, hálámat, ha még a félelemben élsz, de vállalod, hogy megmentsd a világot."
’’Gabriel García Márquez (Száz év magány Nobel díjas írója) egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrákja van). Úgy tűnik, egyre súlyosabb. Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet segítségével is terjed. Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi idők legzseniálisabb latin-amerikai elméjének igazán megható írását: Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darabélettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked. Küldd el ezt annak, akinek akarod. Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg, az sem érdekes. Ez az a pillanat.
Az életed nem csak rólad szól, hanem mindenkiről, aki veled bármilyen kapcsolatban áll. Minden percben, amelyben kontaktusba lépsz valakivel, kölcsönhatásba is lépsz vele, kölcsönösen hatsz rá, és ő terád. Ez fokozottan érvényes mindazokra, akik közel állnak hozzád, és akikhez közel állsz. Bármit teszel, vagy mondasz, verbális és nonverbális viselkedésed, kihat a körülötted élőkre, ép ezért felelősséggel is tartozol értük.
Amikor kudarc ér….
A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagy – hanem azt, hogy nem arattál sikert.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értél el semmit – hanem azt, hogy tanultál valamit.
A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltál, - hanem azt, hogy volt benned hit a kísérletezéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltál – hanem azt hogy volt próbálkozni.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értetted a lényeget, - hanem azt, hogy valamit másként kell csinálnod.
A kudarc nem azt jelenti, hogy alább való vagy, - hanem azt hogy nem vagy tökéletes.
A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegetted az időt, - hanem azt, hogy, van ürügyed az újra kezdéshez.
A Kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnod, - hanem azt, hogy jobban kell igyekezned.
A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni, - hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lenned.
A kudarc nem azt jelenti, hogy Isten elhagyott téged, - hanem azt hogy neki bizonyosan van egy jobb ötlete.
"Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan „jó", hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele, és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhők között közeledő láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.”
(Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről)
Isten mindent lát, és mégis mosolyog.
Ezt a mondatot annyiféleképpen értelmezheti az olvasó, ahányféle érzés uralkodik éppen rajta.
Univerzális törvény: minden tettnek, szónak, de még a gondolatnak is következménye van.
Az ember agya alacsonyabb és magasabb világok között közvetítő konvertáló készülék.
Karma csak egy szó, jelentése: az, amiért ide születtünk.
A forráshoz kell visszatérnünk a döntéseink által.
Az igazi jövőjét csak az láthatja, aki megérti saját döntéseit.