A JELEN

"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk,
elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt
körülöttük. A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürget. dübörgését?
Ez itt most -ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk. Nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája. Ez itt az időnk.
Akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk.
Ez az élet, a mi nekünk adatott. És múlik, múlik. Mi a csudára várunk hát?"
Az, aki ebben a pillanatban ezeket, a sorokat olvassa, annak valószínűleg fontos, hogy megértse önmagát, és a jövőjét, és a
múltját. Életünkben mindig a jelen pillanat számít, amit a múltunk határoz meg, és amivel a jövőt alakítjuk magunknak. A jelen
pillanatot kell mindig úgy alakítani, hogy a múltban elkövetett hibáinkat kijavíthassuk, és a jövőnket megfelelően alakíthassuk.
" Az élet olyan, mint egy film, aminek mi vagyunk a főszereplője. Ezért érezzük magunkat felszabadultnak, ha zenélünk, mert mi
magunk alkotjuk életünk betétdalát. Az élet hasonlít a kirakóra is. Egy kirakóra, amit nagyon nehéz, s t szinte lehetetlen kirakni.
Egyedül a teremt. látja a teljes képet, ami az egészből lesz. Azért vagyunk, hogy kirakjuk a saját puzzlenkat.’’
Mi magunk alakítjuk jövőnket a jelenünkkel, olyanná, amilyenné tudjuk jelenlegi képességeinkkel, tudásunkkal, érzéseinkkel. A
múltunk megértésével irányíthatjuk a jövőnket a pillanat erejével. Hiszen szabad akaratot kaptunk, hogy amivel a megfelelő percben, a megfelelő módon élnünk kell.
"Semmi nem történik meg magától, minden úgy fog megtörténni, ahogy szeretnéd, amint megérted, hogy saját erőfeszítésed kell
ahhoz, hogy úgy történjenek a dolgok."